Nyugdíjrendszerünk - 1. rész

A magyar nyugdíjrendszer öt pilléren nyugszik: 1. pillér az állami tb-nyugdíj, 2. a magánnyugdíjpénztár (MNYP), 3. az önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP), 4. a nyugdíj-elÅ‘takarékossági számla (NYESZ), 5. az egyéb megoldások. A vegyes rendszer alapja a felosztó-kirovó elvű társadalombiztosítási rendszer, ehhez kapcsolódik a kötelezÅ‘, tÅ‘kefedezeti finanszírozású magánnyugdíj rendszer. A másik három pillér egyelÅ‘re a nem kötelezÅ‘ öngondoskodás eszközeit jelentik.

A társadalombiztosítási rendszer a folyó kiadásokat (adott idÅ‘szakban kifizetendÅ‘ nyugdíjtömeget) a folyó bevételekbÅ‘l (adott idÅ‘szakban befizetett nyugdíjjárulék) fedezi. Pont emiatt inog a rendszer, romlanak a jövÅ‘beli kilátások: egyre kevesebb az aktív munkavállaló, járulékfizetÅ‘. Vagyis egyre kevesebb a befolyó pénz, miközben egyre nagyobb a nyugdíjasok aránya, ezzel együtt a kifizetendÅ‘ nyugdíj.

A tÅ‘kefedezeti alapon működÅ‘ magánnyugdíj rendszer a felosztó-kirovó elv mellett tartalékot is képez, de nem jelent megoldást hosszú távon, mivel nagyon sokan nem képesek olyan mértékű öngondoskodásra, ami „nyűg-díj” helyett valóban megfelelÅ‘ színvonalú nyugdíjat eredményezne. Arra mindenképpen jó számos egyéb elÅ‘nye mellett, hogy kiegészíti a TB nyugdíjat, illetve hogy ráébressze az embereket arra: nem lehet csak az államtól várni a megoldást.

Ha a lakosság korösszetétele, aktív keresÅ‘k és nyugdíjasok aránya az elmúlt idÅ‘szakhoz hasonlóan alakul, a felosztó-kirovó rendszer nagyon erÅ‘sen mínuszos lesz (a mostaninál is nagyobb mértékben), a befizetések a töredékét fogják fedezni a kifizetési igénynek, és a központi költségvetés sem lesz képes kompenzálni a hiányt. Pénzügyileg fenntarthatatlanná válik, összeomlik. Talán ha a munkáltatók, kis- és középvállalkozások kedvezÅ‘bb adózási környezetben mozgolódhatnának, a befolyó járulékok mértéke is nÅ‘ne valamelyest… A demográfiai okokból adódó nehézségeket azonban még ez sem tudná kompenzálni.